Sokszor van, hogy a menyasszony társtervezővé lép előre - Interjú Benes Anitával
Mi az a három szó, ami eszedbe jut a munkádról?
Érzelem. Kihívás. Szenvedély. Számomra ezek nem különálló fogalmak, inkább egymást erősítő állapotok. Minden ruhában ott van az érzelmi töltet, a folyamatos keresés és az a belső hajtóerő, ami miatt újra és újra érdemes belevágni.
Mi volt az első impulzus, amely arra ösztönzött, hogy divattervező legyél?
Tulajdonképpen sosem készültem tudatosan divattervezőnek. Inkább vizuálisan gondolkodó alkotó voltam: szerettem rajzolni, festeni, a formák és színek világa érdekelt. Egy művészeti gimnáziumban végül szinte kizárásos alapon választottam a textil szakot – és ott kezdett el lassan összeállni valami. Az anyagokkal való munka, a textúrák és a színek világa nagyon beszippantott. Később egy nemzetközi divattervező pályázat – az Air France és a Nina Ricci közös versenye – adott egy fontos impulzust. Amikor végül bekerültem a párizsi döntőbe, ez már egy olyan élmény volt, amely közelebb vitt a ruhatervezéshez. Akkor még inkább a kihívás és az utazás izgalma motivált, de visszanézve ez volt az a pont, ahol elkezdtem komolyabban venni ezt az utat.
Már az elejétől kezdve is készítettél estélyi ruhákat, vagy az csak később alakult ki, mint új üzletág?
Az alkalmi és estélyi ruhák már a kezdetektől jelen voltak a munkámban. Ennek az is oka, hogy nagyon korán az egyedi tervezés felé indultam el. Amikor egy nőnek készül ruha, az általában valamilyen fontos alkalomhoz kapcsolódik – és ilyenkor a ruha mindig több, mint egy tárgy: egy történet, egy élethelyzet része.
Azt pont olvastam, hogy szerinted az esküvői ruhán kívül még a farmer az, amit a legnehezebb folyamatosan újratervezni, mert annyira megvannak a szabványok, és megvan az emberek képzeletében, hogy hogyan kell kinéznie, hogy nehéz újra és újra megújulni.
Valóban így van. Az esküvői ruha nagyon erős szabályrendszerben létezik. Vannak archetípusai, elvárásai, kollektív képei – ahogy a farmernek is. Ezeket nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, mert akkor elveszik a jelentésük. A kihívás éppen abban van, hogy ezen a viszonylag szűk kereten belül tudjak újra és újra friss, személyes és hiteles válaszokat adni. Ez egyszerre inspiráló és korlátozó, de talán pont ettől izgalmas.
Ha egy kicsit kommunikációs oldalról nézzük a Daalarna márkaidentitását: már a kezdetektől tudatosan építetted, vagy inkább organikusan alakult ki, hogy hogyan szeretnéd pozícionálni a brandet, az, hogy mit gondoljanak róla az emberek?
A tudatosság inkább önmagam felé volt erős. Azt kerestem, hogy alkotóként és emberként miben érzem jól magam, milyen értékek fontosak számomra az öltözködésben, a vizuális kultúrában vagy akár az életvezetésben. Ezek köré szerveződött később a márka is. Az anyaghasználat, az etikus működés, a helyi gyártás vagy a csapat minősége mind részei voltak ennek már akkor is, amikor ezek még nem voltak ennyire hangsúlyos témák. Egy esküvői ruhamárkánál az alkotó személye elkerülhetetlenül jelen van, és én ezt sosem akartam elrejteni. Ha már a zajról beszélünk: szerinted általánosságban hogyan lehet jó márkát építeni most, amikor óriási a médiazaj, bizalmatlanabbak az emberek, mert sokkal több információforrás van.
Sztori nélkül nehéz. Ma a fogyasztó nem csak terméket vesz. Kapcsolódni akar. Közösséget keres. Biztonságot, mankót, edukációt. A legjobb márkák mögött ezért valódi, személyes történet van. A sztori gyakran maga az alapító. És ha ez hiteles, akkor a zajon át is átmegy.
Sok magyar márka dilemmája, hogyan pozícionálja az eredetét. Nálatok hangsúlyos, hogy magyar vagy budapesti márka vagytok?
Igen, és ez számunkra fontos. A minőséget el kell tudni mesélni. Egy esküvői ruha ára mögött idő, emberi tudás és tapasztalat van. A ruháink Budapesten készülnek, magasan képzett szakemberekkel. Vannak kollégáim, akik több mint húsz-harminc éve dolgoznak a szakmában, és ez a tudás minden egyes ruhában benne van.
Mit tanultál a legelején arról, hogyan lehet egy márkát nemzetközileg elismertté tenni?
Nagyon sok munka, odafigyelés és precizitás kell hozzá. Az, hogy valaki szép ruhákat készít, ma már alap. A verseny sokkal nagyobb, mint amikor én kezdtem. Talán az egyik legfontosabb tanulság az volt, hogy gyorsan kell reagálni a változásokra, és folyamatosan figyelni kell a világot magunk körül.
Látsz különbséget a nemzetközi piacokon és itthon abban, hogy hogyan gondolkodnak a menyasszonyok az esküvői ruháról?
Alapvetően az esküvő mindenhol egy nagyon fontos rítus és ünnep. Abban nincs nagy különbség, hogy mennyire jelentős esemény két ember és két család életében. A különbségek inkább a kulturális háttérből adódnak: a vallásból, az éghajlatból vagy a helyi hagyományokból. Ezek befolyásolják a stílust és a részleteket, de az ünnep jelentősége mindenhol nagyon hasonló.
Volt olyan történet a márka elején, ami különösen megragadt benned, és hatással volt a későbbi gondolkodásodra?
Nagyon sok ilyen történet volt, és ezek inkább érzelmi tapasztalatok voltak. Az elején a munkám inkább mesterség volt: jó alapanyagok, szép kivitelezés, szakmai minőség. Ahogy teltek az évek, egyre inkább megértettem, milyen jelentősége van annak, amit csinálunk. Egy esküvő nemcsak egy esemény, hanem egy fontos életpillanat. Két család, néha két kultúra találkozik, és ennek az ünnepnek a része lesz a ruha is.
Hogyan gyűjtöd az inspirációkat a kollekciókhoz?
Az utazások sok inspirációt adnak, de talán még többet jelentenek az emberekkel való találkozások. Ahogy telik az idő, a közönségem egyre fiatalabb, ezért nagyon fontos nyitottnak maradni. Engem inkább az érdekel, hogyan változnak a szokások és a rítusok, mit szeretnének megőrizni az emberek a hagyományokból, és mit szeretnének újragondolni. Sokszor ezek a kérdések inspirálnak jobban, mint egy aktuális divattrend.
Hogyan fér meg egymás mellett a kreatív Anita és az üzleti Anita?
Ez folyamatos párbeszéd bennem. Az alkalmazott művészetben a kreativitás és a működőképesség mindig együtt kell, hogy jelen legyen. Vannak helyzetek, amikor a kreatív énem nagyon különleges dolgokat szeretne, de az üzleti énem figyelmeztet, hogy ez talán nem működne a valóságban. Ezek a belső viták azonban sokszor segítenek a legjobb döntéseket meghozni.
Ha most találkoznál 20 évvel ezelőtti Anitával, mit mondanál neki?
Azt, hogy érdemes volt kitartani. Azok az értékek, amelyek akkor fontosak voltak számomra, ma még erősebben jelen vannak: a tudatos fogyasztás, a fenntarthatóság, a helyi gyártás. Nagyon fontos számomra az is, hogy a menyasszonyokkal együtt gondolkodunk a ruháról. Sokszor valóban társtervezőkké válnak, és ettől lesz minden ruha személyes történet.
Linkedln hírlevél feliratkozás
Hol látod a Daalarnát tíz év múlva?
Talán nem máshol, inkább mélyebben szeretnék elmerülni abban, amit már most is képviselünk. Nem a tömeggyártás vagy a globális terjeszkedés a cél. Sokkal fontosabb számomra, hogy az értékeink tisztán megmaradjanak, és hogy legyen időm az alkotásra. Szeretném az egyedi tervezés élményét is egyre inkább átadni – akár workshopokon, eseményeken vagy a Daalarna Garden világán keresztül
