A zene az egyik legfontosabb kulturális exportcikkünk, mi pedig e köré építünk közösséget - Interjú Erdődy Orsolyával, a Budapesti Fesztiválzenekar menedzser-igazgatójával
Olyan családban nőttél fel, ahol a kultúra és a diplomácia is meghatározó része volt a mindennapoknak. Mikor vált számodra világossá, hogy ezzel szeretnél foglalkozni, vagy hogy ez a világ mélyebben is érdekel?
A kultúra már gyerekkoromban is nagyon nagy szerepet játszott az életemben. Olyan családban nőttem fel, ahol a zene szinte minden műfaja jelen volt a mindennapokban: a klasszikus zene, a könnyűzene, a jazz és a népzene egyaránt. Nagyon sokat jártunk a szüleimmel kiállításokra, de az irodalom és a színház is markáns része volt az életünknek. Számomra ez a kulturális közeg teljesen természetes volt. Soha nem feszengtem vagy unatkoztam gyerekként sem egy előadáson vagy koncerten – magától értetődően nőttem bele ezekbe a műfajokba. Mégsem volt egyértelmű, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, kisebb koromban nagyon sok minden vonzott a zene mellett. Egy időben például biológus szerettem volna lenni. Később a kultúra, a zene és az irodalom világa került előtérbe, de ugyanígy vonzott a politológia, a politika és a külkapcsolatok területe is. Végül talán egy kicsit véletlenszerűen alakult úgy, hogy a kulturális projektek felé vettem az irányt és nem a tanári hivatást választottam, bár egy ideig tanítottam az ELTE-n és a Radnóti Miklós Gimnáziumban is.
Tanultál Németországban és Rómában is. Mit láttál ott, és hogyan építed be az ott szerzett tapasztalatokat abba, ahogyan különböző kultúrákat kapcsolsz össze? Ez a kulturális projektek esetében különösen fontos, hiszen minden országnak megvannak a saját kulturális jellemzői, a Fesztiválzenekarral pedig nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is jelen vagytok.
Úgy érzem, hogy a nyitottság és a kíváncsiság az a két nagyon fontos tulajdonság, amely ahhoz kell, hogy a különböző kultúrák valóban hassanak egy emberre. Ezek teszik lehetővé, hogy az ottani tapasztalatokat és impulzusokat adaptálni tudjuk, beépítsük a saját személyiségünkbe, akár tovább is adjuk, és ezáltal embereket, illetve nemzeteket kössünk össze. Az én munkámban ehhez nagyon egyszerűen, a zenén keresztül tudunk hidakat építeni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a kíváncsiságon és a nyitottságon kívül az idegen nyelvek ismerete is rendkívül fontos és hasznos. Minden fiatalnak azt szoktam ajánlani, hogy erre elsődleges dologként tekintsen, és szánjon rá időt, energiát, hogy minél több idegen nyelvet megtanuljon és megismerjen.
Amikor valaki beül egy előadásra, a színpadon már csak a csodát látja. Mi az, ami szerinted elengedhetetlen a háttérben zajló folyamatok közül ahhoz, hogy ez a csoda létrejöjjön?
Ez nagyon összetett dolog. Nem gondolom, hogy egyetlen elem elég lenne hozzá, hiszen egy koncert mögött sokszor hónapok, vagy akár évek előkészítő munkája áll. A közönség leginkább már csak a végeredményt látja és tapasztalja meg, pedig ahhoz, hogy ez a bizonyos csoda létrejöjjön, rendkívül összehangolt munkára van szükség.
A gazdasági tervezéstől kezdve a produkciós tervezésen át a műszaki csapat, a marketinges csapat, a jegyértékesítéssel foglalkozó kollégák és a titkárság munkájára is szükség van. Úgy gondolom, ez pont olyan csapatmunka, mintha egy kirakóst raknánk össze: minden elemnek megvan a maga szerepe, és ha bármelyik hiányzik, azt nagyon nehéz nélkülözni vagy pótolni. Ahhoz, hogy a koncertélmény teljes legyen, erre az egész előkészítő munkára szükség van. A legszerencsésebb pedig az, ha a közönség ebből valóban csak a csodát és a végeredményt látja.
Hogyan lehet egyszerre menedzselni a kreatív energiákat, a művészeket és azt a kiszámítható, szabálykövető működést, amely ahhoz szükséges, hogy egy ilyen szervezet üzletileg is működőképes legyen?
Visszautalhatnék arra a korábbi kérdésedre, hogy mit hozok magammal a különböző kultúrákból. A német és az olasz kultúra bennem nagyon jól megfér egymás mellett: egyszerre van jelen a német precizitás, valamint az élet és a kultúra szeretete. Úgy gondolom, hogy ezt a szervezetet, ezt a gépezetet is így lehet működtetni. Ahhoz, hogy a művészek új utakat kereshessenek, nekünk kell megteremtenünk számukra a biztonságot. Egy biztos, precíz és olajozott működésre lehet aztán kreatív ötleteket építeni.
Egy korábbi interjúban is előkerült, hogy egy kulturális szervezet életében mekkora fordulópontot jelent, amikor megteremtődik a pénzügyi biztonság. Amíg ez nincs meg, addig mindig ott van a nyomás, hogy működni fog-e, és nehezebb teljesen szabadon gondolkodni. Nálatok hogyan jelenik meg ez az egyensúly a minőség, a kreativitás és a pénzügyi stabilitás között?
Számunkra mindig a művészi maximalizmus, vagyis a minőség a legfontosabb. Ha van anyagi biztonság, és tudjuk, hogy van mire építeni, akkor jobban tudunk szárnyalni. Egy nehezebb időszakban, például a COVID idején nemcsak a karantén és a bezártság okozott nehézséget: az előadóművészeti szervezeteknek a tao megszűnésével anyagi problémáik is adódtak. Ebben az időszakban is az volt az elsődleges célunk, hogy akár kisebb volumenben, de ugyanolyan minőségben hozzunk létre projekteket.
A Fesztiválzenekar körül nagyon erős közösség épült ki. Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy nemzetközi színtéren is elismert művészeti szervezet körül ne csak visszatérő közönség, hanem valódi közösség alakuljon ki?
A Budapesti Fesztiválzenekar körül közel nyolcszáz fős magyar támogatói klub működik, és az elmúlt években Magyarországon és külföldön is jelentős üzleti és vállalati kapcsolatrendszer épült ki a zenekar körül. . Külföldi támogatóink négy országban csatlakozhatnak különböző baráti köreinkhez. Támogatóink nagyon szívesen kapcsolódnak a zenekar missziójához és célkitűzéséhez. Alapítónk és zeneigazgatónk Fischer Iván elég nyíltan és konkrétan fogalmazza meg a gondolatait, a művészeti vízióját és a szervezettel kapcsolatos elképzeléseit, sokak számára pedig könnyű azonosulni ezekkel a kreatív, magával ragadó gondolatokkal.
Ugyanakkor nagyon fontos elem a személyesség is. Támogatóink nem anonim közösséget alkotnak. Bár talán nem tudnám mind a nyolcszáz támogatónk nevét felsorolni, úgy gondolom, hogy majdnem mindegyikükkel jó, sőt bizonyos esetekben baráti kapcsolatban vagyok én is, a kollégáim is, és a zenekar művészei is. Ezek a barátok és támogatók nemcsak messziről nézik a koncerteket, hanem ugyanúgy részei a BFZ családnak. Különböző rendezvények és személyes találkozók során megismerik a zenekar zenészeit, és ha együtt utaznak velünk turnéra, az is előfordul, hogy a szállodában közösen reggelizünk, vagy a vonaton együtt kártyáznak a mecénások és a zenészek. A kötődés kialakulásában ezért szerintem nagyon nagy szerepe van a közös, személyes élményeknek. Nagyon várom például, hogy szeptemberben találkozzunk a Fischer Iván legfrissebb operarendezése, A varázsfuvola köré szervezett, Premierünnep az Éj királynője birodalmában című exkluzív fogadáson!
Nagyon sokféle programotok van, amelyek különböző célcsoportokat szólítanak meg. Hogyan lehet ilyen széles spektrumban működtetni egy kulturális szervezetet? Célotok az, hogy a legkisebbektől kezdve végigkísérjétek a közönség életét, és a különböző életszakaszokban is kapcsolódási pontot kínáljatok számukra?
Noha tudjuk, hogy a klasszikus zene fogyasztása nem minden korosztály kedvenc időtöltése, fontosnak tartjuk, hogy a klasszikus dallamok, a hangszerek hangja, csengése minél korábban ismerőssé, otthonossá váljanak egy kisgyermek számára. Ha gyermekkorban sikerül megszerettetni azt a zenei világot, amelyet mi képviselünk és adni tudunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy később könnyebb lesz visszavonzani a fiatal felnőtteket a koncertekre.
Igyekszünk ezt a palettát lefedni, és minden korosztálynak megfelelő programokat kínálni. Ott vannak például a Kakaókoncertjeink a legkisebbeknek, a 2026–27-es évadtól pedig újra játszunk gyerekoperát is: Fischer Iván Julia Donaldson és Axel Scheffler világhírű meséjét, a Gruffalót zenésítette meg. Emellett vannak családi koncertjeink, illetve a Müpában rendezünk olyan hangversenyeket is, ahol a karmester, Fischer Iván közérthetően és szórakoztatóan magyarázza el, mit hallhatunk a színpadon. Ezeket a koncerteket délutáni időpontban tartjuk, figyelembe véve a legfiatalabbak és az idősebbek igényeit is. Emellett vannak éjszakai koncertjeink is a fiatal felnőtteknek A Midnight Musicot azoknak ajánljuk, akik kötetlenebb környezetben, kényelmes ruhában, babzsákokon, a zenészek között ülve szeretnék élvezni a zeneműveket. Ezeken az alkalmakon Fischer Iván vezeti be a közönséget a művek világába, de nem hagyományos zenetörténeti előadás formájában, hanem történetmeséléssel és anekdotákkal.
Számomra ott válik igazán érdekessé a kérdés, amikor egy fiatal felnőtt nagyjából huszonöt éves lesz: vajon megmarad-e a körünkben, vagy egy időre eltávolodik? Sokszor azt látjuk, hogy az egyetemi évek után a családalapítás és a karrierépítés következik, majd amikor a gyerekek már kicsit nagyobbak, és a szülők ismét tudnak koncertekre járni, akkor negyvenöt-ötven évesen térnek vissza a koncertterembe, a mi családunkhoz.
A mai világ nagyon felgyorsult: a TikTokon akár tíz-húsz másodperces videókhoz szokunk hozzá, miközben egy komolyzenei koncert éppen az elmélyülésről szól. Hogyan lehet ezt kommunikációban vagy akár pszichológiai szinten feloldani az emberekben?
Én egyáltalán nem érzek ebben ellentmondást. Úgy gondolom, hogy a koncertnek éppen az a lényege, hogy közben lecsatlakozhatunk a digitális világról, és átzsilipelhetünk egy offline térbe. Számomra egy koncert relaxáció, kikapcsolódás és feltöltődés. Sokszor tartok erről előadást, és beszélek arról, hogy a zenének milyen jótékony, sőt gyógyító hatása lehet a szervezetre. Azt gondolom, ezt otthon is lehet gyakorolni: például úgy, hogy az ember a fotelben ülve, elmélyülten hallgat zenét, vagy akár úgy is, hogy közben valamilyen házimunkát végez. Még jobb azonban eljönni egy koncertterembe, hiszen az élő zenének és a hangszereknek különleges rezgése van, amely rezonál az emberi testre. Így sokkal intenzívebben tapasztalhatjuk meg ezt a gyógyító erőt.
Volt olyan vezetői döntés vagy szemléletbeli fordulat, amely megváltoztatta azt, ahogyan a felelősségről gondolkodsz? Vezetőként is nagy felelősség van rajtad, de a magyar kultúra egyik fontos szereplőjeként is. Ezenkívül a Forbes Legbefolyásosabb Nők listájára is felkerültél, ami szintén nagyobb figyelmet és felelősséget hoz magával. Mit jelent számodra ez a felelősség?
Köszönöm, hogy említetted a Forbes 50-es listáját. Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt először felkerültem erre a nagyon megtisztelő rangsorra – egyszerre éreztem felelősséget és lehetőséget. Valóban nagy felelősség egy nagy múltú, világhírű kulturális-művészeti szervezet vezetőjének lenni, és ebből a pozícióból – különösen akkor, ha valaki a Forbes-listán is szerepel – megszólalni, véleményt formálni, vagy akár hatni másokra. A kultúrának, ezen belül pedig a zenének a magyar társadalomban mindig is fontos szerepe volt. Magyarország egyfajta zenei nagyhatalom, és a zene az egyik legfontosabb kulturális exportcikkünk, amelyről a világban sokan ismernek minket. Így nemcsak Magyarországon vagyunk hatással a közönségre, hanem külföldön is, ahol a koncertjeink révén Magyarországra is ráirányítjuk a figyelmet. Az ország imázsának építése és erősítése számomra már az egyetemi éveim alatt nagyon fontos volt. Ezért vállaltam szerepet például régebben a németországi Magyar Kulturális Évad szervezésében, és ezért örülök annak is, amikor a Fesztiválzenekar nemzetközi projekteket, koprodukciókat hoz létre.
Visszatérve az eredeti kérdésedhez: volt-e olyan döntés, amely megváltoztatta a felelősségről alkotott véleményemet? Azt gondolom, hogy mint minden szervezet, minden cég, egy kulturális intézmény élete is hullámzó. Vannak nyugodtabb pillanatok, amikor jobban lehet a kibontakozásra és a kreativitásra figyelni, és vannak nehezebb időszakok is. Itt visszautalnék a COVID-ra, amikor azt kellett mérlegelnünk, mit jelent a muzsikusok számára, ha nem zenélhetnek, nem próbálhatnak együtt, és nem léphetnek színpadra. Nagyon boldog vagyok utólag, hogy Fischer Ivánnal együtt olyan döntést hoztunk, hogy különböző kisebb kreatív projekteket indítottunk el, amelyek lehetővé tették a muzsikusok számára, hogy biztonságos keretek között, az összes szabályt betartva gyakorolhatták a hivatásukat a járvány alatt is. Ennek a döntésnek természetesen volt kockázata. Ebben a bizonytalan, ismeretlen helyzetben éltem meg igazán, mennyire nehéz egyensúlyozni: amikor jót szeretnél tenni, támogatni szeretnéd a munkatársaidat és a szervezet tagjait, de közben ott munkál a kétely is, hogy biztosan minden lépéseddel jót cselekszel-e. Vezetőként azt is mérlegelni kell, hogy ebből mit mutatsz ki, mit tartasz magadban, miközben vállalod a felelősséget. Nagyon figyelmes jelenléttel kell követni a folyamatokat, hogy be tudj avatkozni, ha úgy érzed, hogy egy korábban meghozott döntés mégsem helyes, esetleg káros, és módosítani kell az irányt.
Te hogyan éled meg, hogy női vezetőként irányítasz egy ekkora szervezetet? Ért-e hátrány amiatt, hogy nem férfiként kell helyt állnod ebben a pozícióban?
Én lehetőségként élem meg, hogy női vezető vagyok. Talán még mindig kevesebb a női zenekarigazgató, így akár külföldön is más típusú figyelem, reflektorfény irányul a női zenekarvezetőkre. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy másfajta vezetési stílust tudok behozni. Előtérbe helyezem az empatikus együttműködést, és még nagyobb hangsúlyt fordítok a figyelemre, arra, hogy valóban meghallgassuk egymást. Úgy érzem, napjainkban egyre inkább kivész a figyelem és az erre szánt idő. Azt gondolom, hogy a párbeszéd, legyen szó munkatársakról, a közönség tagjairól vagy a támogatóinkról, sokkal előrébb visz minket. Így könnyebben építhetjük azokat a bizonyos hidakat, és könnyebben teremthetünk valódi barátságokat.
Szerinted milyen társadalmi szerepe lehet egy zenekarnak azon túl, hogy magas színvonalú koncerteket ad? Van-e egyáltalán ezen túl társadalmi szerepe?
A Fesztiválzenekarnál mi egyértelműen fontosnak tartjuk ezt a társadalmi hatást. Ahogyan például a Radnóti vagy az Örkény Színház is tudatosan vállalja és kommunikálja a számára fontos társadalmi értékeket, úgy ez a Fesztiválzenekar számára is kiemelten fontos cél.
Az imént említett gyógyító, feltöltő zenét minél több ember számára szeretnénk elérhetővé tenni. Azok számára is, akik nem feltétlenül jutnának el a koncerttermekbe. Lehet, hogy azért, mert az ország olyan pontján élnek, ahonnan nem reális ellátogatni egy hangversenyre, lehet, hogy azért, mert nem engedhetik meg maguknak, vagy egyszerűen azért, mert nem is tudják, hogy ez számukra milyen szép és érdekes élmény lehetne. Azt gondolom, hogy az életünkben szükség van a szépségre. A szépség megtapasztalása boldogabbá tehet minket, és a klasszikus zene biztosan jó eszköz ehhez.
Most egy kicsit térjünk át a vezetésre. Viszonylag nagy szervezet vagytok, különösen a kulturális szférában, és művészeket, illetve kreatív szakembereket másképp kell vezetni, mint például IT-szakembereket vagy egy logisztikai cég munkatársait. Szerinted ebben a közegben mit jelent a jó vezetés?
Nem biztos, hogy amit mondok, kizárólag művészeti közegben érvényes, de azt gondolom, hogy a művészek működésének alapja az érzékenység és a kreativitás. Vezetőként ezért különösen fontosnak tartom az odafigyelést, az empátiát, a türelmet és a velük való kommunikációt. Azt is gondolom, hogy a művészeket nem lehet úgy vezetni, mint egy hagyományos vállalat munkatársait. Nincs reggeli chipkártyás beléptetés, és a KPI-okat is teljesen másképp határozzuk meg és másképp is realizálódnak.
Ha azonban bizalmat építünk, és számomra a bizalom mindig kulcsszó a cégvezetésben, világos kereteket teremtünk, valamint olyan légkört alakítunk ki a szervezetben, amelyben mindenki a legjobb tudását tudja magából kihozni, akkor ez működhet. Számunkra az a fontos, hogy hozzásegítsük a művészeket és a háttérben dolgozó kollégákat is ahhoz, hogy a legjobbat hozzák ki magukból.
Látod-e a LinkedIn relevanciáját a Fesztiválzenekar iparágában, és te magad használod-e aktívan?
Bevallom őszintén, hogy mi csak az utóbbi hónapokban kezdtük el aktívabban használni a LinkedInt. Sokáig úgy gondoltuk – talán tévesen –, hogy ez a platform elsősorban az üzleti szférát szólítja meg. Az elmúlt években azonban tudatos építkezés zajlott a Fesztiválzenekarnál annak érdekében, hogy felépítsük a már említett baráti és üzleti köreinket, és releváns tartalmakat, illetve üzeneteket tudjunk megfogalmazni számukra. Úgy gondolom, hogy mára jelentős eredményeket értünk el ebben az építkezésben, ezért vált szükségessé és lehetségessé, hogy kilépjünk a LinkedIn terébe, és aktívabban használni kezdjük ezt a felületet. Egyelőre leginkább az üzleti támogatóinkhoz, a magánmecénásainkhoz és a külföldi követőinkhez szólunk ezen a csatornán.